Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Coco crunch, avagy fehér a barnában

Coco crunch, avagy fehér a barnában

Esküvő

><

2022. június 07. - Puerto Prince

 :D

Nemsokára repülőn talál a Jóisten, útban a Kárpátok felé, és amíg a szextúrára való képeket várom, csendben dobolok a lábamon, ahogy a gép fokozatosan elhagyja a Csendes-óceánt. Egyszer már átmentem rajtad is, mormolom elégedetten az ablak mellett ülve, és kezemet végigfuttatom feleségem karcsú combján, aki az előbb kiszaladt gondolatra kissé felvonta a szemöldökét.

Az okos jogászagyában ugyanúgy felvillannak a képek az anyám temetése utáni hajóutunkról, amikor többször úgy érezte, hogy vége a dalnak, illetve kiborították a dél-afrikai utasaink, na meg azok történetei. Ahová most megyünk, ott szintén egy dél-afrikai nőt vesz el egy barátom, mondhatnám A Barátom, mert vannak barátságok, amik egy életre szólnak, de ezekből bizony nincs sok.

Öregszünk már, na. Az afrikai ara messze nincs a mi korunkban, sőt, technikailag Tamásnak akár a lánya is lehetne, és bizonyára vannak is emberek, akik helytelenítenek egy húszéves nő és egy negyvenes pali házasságát. Én elég nyitott vagyok ilyen téren, de azért menekülttáborokban lévő nőket akkor sem dugnék meg, ha az alternatívája egy fantáziadús maszturbálás lenne az említett csoport feltűnőbb képviselőire. Mindazonáltal az elmúlt évben számos alkalmam volt meggyőződni róla, hogy ennek a lánynak, Renének helyén van a szíve és az esze is. Nem tehet róla, hogy tizennyolc éves korára már vagy tízen megerőszakolták, és hogy alkalmi munkákból és segélyekből kellett élnie az utóbbi években. Arról sem tehet, hogy a táborukba a járványügyi laborba egy bölénytermetű, szomorúan mosolygós, kék szemű, szőke európai pali jött, aki esténként szájharmonikázott és megivott egy fél rekesz sört. És arról sem tehet, hogy az egyik este, amikor nagyon magányosnak érezte magát, a fickó elterelte a figyelmét a bűzről, a porról, a nyomorról, az éhezésről, a félelemről, és mesélt neki egy olyan világról, ahol ezek csupán rossz emlékek árnyai.

Arról viszont már tehet, hogy a következő időben rádöbbent arra, hogy neki a helye nem ott, abban a táborban van, amiről csak azért nem mutatok képeket, mert szerintem gyomorforgató az ilyen fokú emberi szenvedést egy ilyen, alapvetően kedélyes blogban bemutatni. És ezért aztán szépen fokozatosan elkezdett álmodni egy másik életről, egy világról, ahol neki konyhája van, forrósítja a butterschmalzot, panírozza a borjúszeleteket, szeleteli a citromot és a petrezselymet, és többé nem kell az éhség sarkon ólálkodó rémétől tartania. Ahol másfajta rémektől sem kell tartania, akik nem csak a sarkon ólálkodnak, hanem bizony rá is vetik magukat Renére, és addig nem engedik szabadulni, míg ki nem élték vágyaikat az amúgy elég törékeny testén. Vannak ilyen férfiak - amilyen én sosem voltam -, akik mellett a nők teljes biztonságban érzik magukat. Na, Tamás pont egy ilyen ember, és a napi ránézésre négyezer megevett kalóriája az epigenetika valamilyen csodálatos összjátékának köszönhetően negyvenes korára is elsősorban izom formájában rakódik ki rá. Mi tagadás, a dél-afrikai squatter táborokhoz még viccből sem fogható kilencvenes években én is nagyobb biztonságban éreztem magam a hetedik-nyolcadik kerületben csavarogva sötétedés után, mivel Tamás már akkor is száz kiló fölött volt, és kézben vitte fel a mosógépet egymaga az ötödikre. Egyszer láttam verekedni, már ha verekedésnek lehet nevezni azt az egy ütést, hogy egy félig irányzott parasztlengővel egy kötekedő cigány fogsorát összekócolta, de úgy, hogy egy két sárgás metszőfogat tartalmazó véres csula öntudatlan elengedése a kokeró gyerek összecsuklott mint egy harmonika, és a másik két haverja pedig a további konfliktus helyett a kutyahúgyos aszfaltról próbálta összevakarni, és hirtelen elvesztették az érdeklődésüket a zsebünk tartalma iránt.

Érdekes, hogy ezek a Bud Spencer - jellegű férfiak milyen sok nőnek imponálnak, akik valósággal instant nedvesedést kapnak, ha a férfiak (értük) verekednek és erőszakoskodnak. Kár, hogy nekem ebből a nőtípusból sohasem jutott, csak elképzelni tudom, hogy mit meg nem lehet velük tenni az ágyban. Miközben ezen gondolkodom, végigpörgetem a fejemben a szkájpos beszélgetéseket, az ifjú ara szemérmességét, az öreg cimborám másodvirágzásának nem túl férfias szirmait. De bárhogyan is, Tamás nem az az ember, akit a világ nagyon meg tudna változtatni - gondolom én, aztán majd meglátjuk. A helyzet az, hogy René valóban elég szép és öntudatos nő.

És neked nem fordul meg a fejedben, hogy beújíts egy tinit?, hallom a fejemben a feleségem 100% bizonyossággal érkező kérdését a jövőből. Dehogynem, hallom a válaszomat és a hatásszünetet. Három tizennégy éves talán kitesz téged az ágyban, vagy két huszonegy éves, attól függ, látom az arcomat, ahogyan bolondozva zavarba hozom, amire nem tudja, hogy megsértődjön vagy elnevesse magát. És mire kitalálja, már rég el is felejtette a csapdát, aminek felállítására napok óta keresi a lehetőséget.

Az esküvőn mondok egy kisebb beszédet is, továbbá táncolni is fogok. Istenem, de rég voltam már egy falusi lagziban.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cococrunch.blog.hu/api/trackback/id/tr5417847243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása